Álcázás

Az álcázás története

Bizonyára kevesen tudjátok, hogy az álcázás (katonai értelemben) nem is olyan régi dolog.

Honnan is ered a camouflage (álcázás) szó?

A „camouflage” szó a francia camoufler szóból ered, melynek a jelentése (nagyon szabadon) annyit tesz, hogy nem látni, vagy elkendõzni. Továbbá jelenti azt is, mint angol kifejezés, hogy elrejteni, egy tárgyat valami vagy valaki elöl.

Az 1800-as évek végen egy amerikai mûvész Abbott Thayer tett egy igen fontos megfigyelést, mégpedig a vadon élõ állatokról, hogy hogyan is használják ki természetes színeiket. Ezen megfigyelések szolgáltak alapul a modernkori álcázás kialakulásához.

Abbott számára feltûnt, hogy általában a sötét-világos árnyalatok dominálnak az állatoknál. Megfigyelte, hogy az állatok háti része inkább a sötétebb színekbõl tevõdik össze, míg a világos színek a hasi részen erõteljesebbek.

Az álcázásnak az a lényege, hogy az álcázott felületen a fény megtörik, és nehezebben észrevehetõvé válik, mint egyéb más tárgyak. A tárgyak „elveszítik” háromdimenziós kiterjedésüket, és sík felületként jelennek meg.

Az a fajta álcázás, amit mi is ismerünk, és napjainkban is alkalmazunk 1915-ben született. Ekkor a Francia hadsereg létrehozott egy egységet, melynek a CAMOUFLAGE DIVISION volt a neve.

Ennek kapcsán érdekes lehet, hogy a Francia hadsereg nagyban támaszkodott az I.Világháború idején a mûvészek színekkel kapcsolatos ismereteire.

 Melyek a leginkább használt színek?

Általában négy fõ terepmintás ruházatot különböztetünk meg: dzsungel, sivatagi, városi, téli.

Dzsungel ruházat

Az amerikai hadsereg a vietnámi háború idején a zöld ruházatot használta, de a speciális egységek számára US Special Forces) készült az úgynevezett tigris-mintás egyenruha is (1965 körül alkalmazták), melyet az angoloktól vettek át. Az angoloknak 1950-ben a Maláj-konfliktus idején bevált. Ezeket a ruhákat az ultra-közeli harcoknál (ultra-close range fighting) használták.

Sivatagi (desert battle dress uniform (DBDU) egyenruha

A sivatagban a színek igen változatosak. nem is gondolnánk, hogy a számunkra megszokott sárgás szín egyéb színek formájában is jelen van. Lehet akár a rózsaszín, de a kéknek a különbözõ árnyalatai is  láthatók, a barna árnyalatok, de van fekete is. Az, hogy a sivatagban milyen színek vannak jelen függ attól, hogy a homoknak milyen az ásványi anyag tartalma, valamint, hogy a nap mely szakában vagyunk.

A sivatagi egyenruhán lévõ minták akár 10-szer nagyobbak is lehetnek, mint a dzsungel ruházat mintázata. Az amerikaiak a „Sivatagi Vihar” akció után lecserélték a sivatagi 6 színû ruhákat (ezek voltak az un. „chocalate chip” ruhák) a 3 színû sivatagi mintás ruházatra.

Téli (Cold Weather Uniform) ruházat

Fontos jelentõsége van ennek a ruházatnak. Az USA hadseregében nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a katonák olyan téli ruházattal legyenek ellátva, mely „valóban” megvéd a hidegtõl, a nedvességtõl, a széltõl, és még az álcázást is biztosítja.

Természetesen a ruházat fehér (sisak álca szintén), de érdekes, hogy az egyéb felszerelések nem kaptak fehér álcát. Ez nem baj, hiszen erdei, hegyi viszonyok között bõven láthatunk sötét foltokat, melyek közé a katona tökéletesen beilleszkedik, és (szinte) láthatatlanná válik.

A városi álcázás ruházata (Urban Camouflage )

Ez a XXI. század ruházata. Korábbi háborúkban, konfliktusokban nem volt jellemzõ a használata. Amiért kifejlesztésre került annak az volt az oka, hogy egyre több katonai akció kerül végrehajtásra lakott területen (városi körülmények között) (Military Operations in Urban Terrain (MOUT).

Talán ez az a ruházat, melyre azt gondolnánk, hogy semmi köze a mintázatának ahhoz a területhez, melyre kitalálták. Ez valamennyire igaz, de gondoljunk csak bele abba, hogy egy lakott település mennyire lehet változatos. A formák, a színek lehetnek akár hasonlóak, mint a sivatagban, vagy mint az erdõkben, de egy falu, vagy egy város között is óriási különbségek lehetnek. Mindezekhez ruházatot készíteni elég bonyolult lenne. Az a mintázat, amivel ezt a ruházatot ellátták, azt a célt szolgálja, amit az összes többi álcaruha, hogy a katona körvonalait amennyire elmossák, a színek pedig minél jobban beilleszkedjenek a háttérbe.

Az álcázás egy igen fontos eleme a túlélésnek. Az álcázási fogásokat leginkább katonák használják, hiszen a különbözõ feladatok végrehajtása során igen nagy szükségük lehet ezen technikák ismeretére.
Tudjuk, filmekben láthattuk, hogy a mesterlövészek (sniper) milyen praktikákat használnak arra, hogy az ellenség, a célszemély közelébe férkõzzenek, és azon a helyen - adott esetben - napokat is eltöltsenek, majd likvidálják az adott személyt.
Azt gondolom, hogy sokunknak ismerõsen cseng a következõ mondat: „One shot, one kill!”
Az ilyen és hasonló feladatok nagy kitartást, önfegyelmet, pontosságot követelnek az egyéntõl. Ha téved, ha kapkod, ha rossz döntést hoz, akkor az az életébe, akár társai életébe is kerülhet. Napjaink hadicselekményei, taktikái némileg megváltoztak. Már nem több százezres létszámú hadseregek ütköznek egymásnak, hanem kisebb csoportok harcolnak, készítik elõ a különbözõ egységek hadmûveleteit. Ezeket a csoportokat speciálisan képezték, hosszú hónapokon keresztül. Speciálisan olyan feladatokra, melyeket akár a világ bármelyik részén végrehajthatnak. A felkészítés egyik fontos eleme természetesen az álcázás.
Ahhoz, hogy valaki olyan tudással, ismeretekkel rendelkezzen, mint ezek a speciálisan felkészítet katonák, nagyon sokat kell gyakorolni. Hibás azt gondolni, hogy néhány óra leforgása alatt képesek vagyunk magas szinten elsajátítani az álcázás minden fortélyát .

Mindannyian tudjuk, hogy a természetben nagyon sok olyan állat él, melyek profi módon képesek magukat a zsákmányszerzõ állat elöl elrejteni. A rovarok, madarak, emlõsök mind rendelkeznek ezen tökéletes képességekkel.
Ahhoz, hogy mi emberek képesek legyünk egy vadat elejteni, kénytelenek vagyunk ellesni az
állatok tudományát. A zsákmány becserkészése nem egyszerû dolog. Az állatok kifinomult érzékekkel rendelkeznek (hallás, szaglás), melyek segítségével könnyedén felfedezik az óvatlan vadászt. Ha képesek vagyunk beleolvadni a természetbe, ha türelmesek vagyunk, ha kellõen ismerjük az állatok reakcióit, akkor sikert érhetünk el.
Manapság a vadászok nem igazán foglalkoznak a vad becserkészésével, nem fordítanak különösebb figyelmet az álcázásra, hiszen a magaslesbõl könnyebb a vadat elejteni, mint hosszasan üldözni, és a vadászat igazi élményét átélni (bár errõl biztosan másképpen vélekednek).
Szerencsére vannak olyan vadászok, akik a rejtõzködést, a becserkészést nagyon profi módon mûvelik, ráadásul nem a lõfegyvereket részesítik elõnyben, hanem az íjat.

Néhány jó tanács:

• Ha ruházatunk olyan, mely nagyban elüt a természet színeitõl (piros, sárga, rózsaszín, narancssárga), akkor igyekezzünk ezeket a színhatásokat lecsökkenteni.
  Ezt úgy érhetjük el (anélkül, hogy megszabaduljunk a ruhától), hogy a természetet hívjuk segítségül.
• Keressünk olyan helyet, ahol sarat, pocsolyát találhatunk, majd ruházatunkat (felsõ, nadrág) mártsuk a sárba, kenjük be vastagon sárral, és hagyjuk megszáradni.
  Ezzel a mûvelettel az élénk színeket eltüntethetjük vagy minimálisra csökkenthetjük.
• A tûzrakásból megmaradt faszén is alkalmas lehet arra, hogy a ruházatunk színeit megváltoztassuk. A faszénnel kenjük be vastagon azon részeket, melyek túl színesek.
  Ha lehetséges, akkor vigyünk magunkkal faszén darabokat, hogy késõbb is használni tudjuk azokat.
• A növényzet is felhasználható, bár azzal csak takarni, elfedni, megváltoztatni nem tudjuk a színeket.
  A füvet, leveleket erõsítsük a testünk köré, ha van lehetõség rá, akkor a combunkat is fedjük le.

Hogyan használhatjuk a természetes anyagokat testünk álcázására?

A zöld színû növényzetbõl nyerhetjük a zöld színt, a feketét a faszénbõl vagy a feketeföldbõl, barnát kapunk a sárból, barnás földbõl.

A zöld növényzetet törjük össze úgy, hogy pépes anyagot kapjunk. Vízzel vagy nyállal, esetleg állati zsiradékkal összekeverve tudjuk úgy elkészíteni, hogy az alkalmas legyen arra, hogy az arcunkat, nyakunkat, fülünket, kezünket (látható bõrfelületet) bekenve megváltoztassuk azok színét.

A faszenet szintén akár magában, de legjobb vízzel, nyállal, állati zsiradékkal elegyíteni, hogy tartós fekete színt kapjunk.

A sár (barna föld) a fenti anyagokkal elegyítve alkalmas a látható testrészek álcázására. Természetesen a felsorolt anyagok vegyes használata a legalkalmasabb arra, hogy - aránylag - tökéletes álcát készíthessünk.

Érdemes megjegyezni, az álcázásnak nem az a lényege, hogy ész nélkül kenjük a festéket minden testrészünkre, hanem az, hogy a festék, valamint az egyéb anyagok használatával megváltoztassuk, elváltoztassuk a jellegzetes emberi arcvonásokat, bõrszíneket!

A fekete bõrû embereket is álcázni kell! Tévedés, ha azt gondoljuk, hogy a feketék bõrét nem kell elfedni egy éjszakai akció során. Az emberi bõr – a fekete is – csillog a bõrön keletkezõ zsíroktól, verejtéktõl. Az álcafestékek (és felsorolt anyagok) ezt a csillogást is megszüntetik.

Figyelem! Az arcfestést ellenõrizzük folyamatosan, mert a huzamos igénybevétel hatására gyorsan lekopik a bõrrõl!

Növényzet

A növényzet az az álcázó anyag, mely leginkább alkalmas arra, hogy az embert elrejtse a „kíváncsi” szemek elõl.
Ügyeljünk arra, hogy olyan növényzetet használjunk álcának, mely növényzet jellemzõ az adott területen. Tehát, ha füves területen vagyunk, és fû a domináns növényzet, akkor ne akarjunk fenyõágakkal variálni, mert az nem biztos, hogy sikerre vezetõ!

Lehetõség szerint keressünk olyan területet, mely sûrûn benõtt növényzetû. Ha tehetjük, akkor a legnehezebben megközelíthetõ részeket válasszuk ki (éjszakázás, pihenés céljából).

Az árnyékos helyek is sokat segíthetnek annak, aki szeretne elbújni, meglapulni. Az árnyék a sötét színeket még inkább észrevehetetlenné teszi. Viszont arra ügyeljünk, hogy az árnyék az folyamatosan változik! Ha lehetõségünk van rá, akkor kövessük az árnyék mozgását.

Amikor mozgásra kényszerülünk (el kell hagynunk a rejtekhelyünket), akkor ügyeljünk arra, hogy a mozdulataink lassúak legyenek. Csak néhány másodpercig mozogjunk - lassan -, álljunk meg, füleljünk, nézzünk körül és csak azután mozogjunk tovább, ha biztosan meggyõzõdtünk arról, hogy nincsen semmilyen - számunkra - veszélyes körülmény!
Az emberi szem a gyors mozgást hamarabb érzékeli, mint a lassút.

Természetesen az álcázás nem kizárólag magára az egyénre terjed ki. A fegyverzet, a felszerelés, a jármûvek, az épületek szintén álcázhatóak. Álcázás szempontjából nem vonatkozik különösebb szabály rájuk, mint az emberekre. A lényeg, hogy a formát-és színeket változtassuk meg.