Menedékhely

Miért is fontos a menedékhely?

Talán azért, mert amióta ember él a földön, azóta valamilyen fedél van a feje fölött. Õseink barlangokban éltek, aztán kõbõl, földbõl, sárból, fából házakat kezdtek építeni. Végül is teljesen mindegy, hogy milyen anyagot használtak, a lényeg az volt, hogy valami oltalmazza a környezeti behatásoktól. Õseinknek azonban volt egy igen nagy elõnyük velünk szemben, mégpedig az, hogy õk a természetben éltek és a természet adta lehetõségeket használták ki (fel). Valószínû, hogy többször is szükség volt az ügyességükre, találékonyságukra, hiszen teljes mértékben kivoltak téve az idõjárás szeszélyeinek. Ha egy szélvihar romba döntötte a házukat, akkor azt azonnal pótolni kellett, és ezt a munkát nem a kõmûvessel vagy az áccsal végeztette el, hanem saját két kezével, és a természet adta anyagokkal látta el. A modern világ embere ezeket a képességeit rég elveszítette. A házaink úgy épülnek, hogy a természet erõinek ellenálljanak, és a legnagyobb biztonságot, komfortot nyújtsák. Ez az állítás természetesen nem feltétlenül érvényes minden emberre, embercsoportra. Biztosan sokkal találékonyabbak azok az emberek, törzsek, melyek apró szigeteken, dzsungelben, sivatagban esetleg hegyekben élnek. Az õ képességeik még nem vesztek ki, és a fentebb említetett extrém körülményeknek jobban megfelelnek.

A menedékhely építése szempontjából néhány dolgot figyelembe kell vennünk:

• Terepviszonyok (hegyek, dombok, völgyek, folyók, tavak).
• Éghajlati viszonyok (hideg, mérsékelt, mediterrán, forró).
• Növényzet, állatok (nagyban kapcsolódik az elõzõ két felsoroláshoz).
• Milyen okból kell menedékhelyet építenünk (katasztrófa helyzet, üldöznek).

Fontos tudnunk, hogy különbözõ éghajlati viszonyok között a lehetõségek változnak. Hazánkban az erdõkben rengeteg fát találunk a menedékhely építéséhez, de a sivatagban már nem számíthatunk fára, ott más megoldásokat kell találnunk. Természetesen ez ugyan így érvényes a sarki vagy a magas hegyvidéki körülményekre is.

A menedék helyének kiválasztása: A fent említett, vastagon kiemelt részeket érdemes minden alkalommal figyelembe venni!

Úgy válasszuk ki a helyet, hogy (lehetõség szerint) mindig legyen a közelben víz. Így lesz ivóvizünk, tudunk fõzéshez vizet szerezni, tudunk tisztálkodni, mosni.

• Ügyeljünk arra, hogy a menedékünket ne építsük folyó vagy patak partjára, mert a víz szintje bármikor megemelkedhet és elmoshatja menedékünket! Ne építsük menedékünket meredek domboldalra vagy a domb közvetlen aljába, mert az esetlegesen leömlõ víz szintén elmoshatja a menedéket!
• Figyeljük meg azokat a vízmosásokat, melyek a korábbi esõzések, áradások alkalmával keletkeztek. Ezeket kerüljük, mert valószínû, hogy legközelebb a víz szintén ezeken a helyeken fog megjelenni.
• Figyeljük meg, hogy az állatoknak merre találhatók a csapásai. Ezekre ne építsünk! Késõbb még hasznát vehetjük ezen csapásoknak, amikor csapdákat helyezünk el rajtuk.
• Lehetõség szerint világosban keressük meg az alkalmas helyet és még világosban igyekezzünk befejezni a menedék építését.
• Nagyon óvatosan mozgassunk el sziklákat és nagyobb fadarabokat, mert veszélyes kígyókra, pókokra bukkanhatunk.
• Olyan helyet keressünk (lehetõleg), hogy a kilátás ne legyen korlátozva.

A menedék kialakítása

A menedék kialakítása nagyban függ attól, hogy a lehetõségeink (építéshez az anyagok, eszközök) mennyire adottak. Mi a példáinkban igyekszünk abból a helyzetbõl kiindulni, hogy szinte semmiféle eszköz nem áll a rendelkezésünkre. Úgy igazán könnyû ötleteket adni, ha minden feltétel adott, de mikor megyünk kirándulni fejszével, fûrésszel, szegekkel, kalapáccsal és még sorolhatnánk a szerszámok sokaságát.

A menedék kialakításánál mindenképpen törekedjünk arra, hogy kényelmesen elférjünk, hogy a felszerelésünknek, egyéb dolgainknak legyenek tároló helyek kialakítva. Fontos, hogy semmi ne akadályozza a mozgásunkat. Érdemes úgy kialakítani a menedékünket, hogy a felszerelésünk egy részét függesztve helyezzük el. Leginkább azon dolgainkat, melyeket szeretnénk megóvni a víztõl (hátizsák, ruházat, élelem). Az elsõ napok úgyis a terep felmérésével telnek el. Ezen napokon igyekezzünk a környéket bejárni, minél jobban megismerni. Ha találunk használható anyagokat, azokat gyûjtsük össze és vigyük a menedékünk közelébe. A menedéket célszerû folyamatosan karbantartani, a hibákat azonnal kijavítani. Ha folyamatosan tüzet tartunk életben, akkor ügyeljünk a biztonságos távolságra.

Amennyiben arra számítunk, hogy hosszabb idõn keresztül leszünk egy helyen, akkor mindenképpen fel kell készülnünk arra, hogy a keletkezõ hulladékot (élelmiszermaradék), megfelelõ helyen tudjuk elrejteni. Ide kapcsolódik, hogy W.C.-t is kell készítenünk. Mindkét esetben biztonságos távolságban kell a gödröket elkészítenünk. Minimum 1 m mélységig le kell ásnunk, hogy az élelmiszermaradékot biztonságosan elrejthessük. Ha nem tesszük ezt meg, arra kell felkészülnünk, hogy rövid idõn belül rovarok, bogarak, rágcsálok, vadállatok fognak a közelünkben megjelenni. Velük párhuzamosan pedig elviselhetetlen bûz fogja belengni környezetünket. Mivel nincsen módunk fertõtlenítésre, így marad az a módszer, hogy mindent el kell ásni.

A miden napjainkat célszerû beosztani. Egy napirend elkészítése nagyban hozzájárul, hogy kellemesebben érezzük magunkat.

Mibõl készíthetünk menedéket?

Szinte minden felhasználható, amit a természetben találunk (fû, levél, fa, gally, toll, állati bõr). Ha sürgõsen kell menedéket készíteni, akkor legjobb, ha szélvédett helyet keresünk (túlélési technikák fejezetben olvasható, hogy mely helyek alkalmasak) és vagy keresünk letört ágakat, vagy törünk gallyakat mely a menedék tetejét alkotják majd. Az „A” betû forma a legalkalmasabb arra, hogy gyorsan összeállítsunk egy menedéket (lásd galéria, menedékhely típusok). Ezután gyûjtsünk avart, hogy kibélelhessük a hevenyészett menedékünk alját. A fekhelyet is úgy alakítsuk ki, hogy elõször avar réteg kerüljön, aztán vékony ágak, gallyak, majd egy újabb avar vagy levélréteg legyen a tetején. Ha van felesleges ruhadarabunk, akkor ezt még ráteríthetjük a „fészkünkre”. Ha nincsen avar, akkor a vékony ágak, friss lomb is alkalmas fekhelynek. Lényeg, hogy testünk ne érintkezzen közvetlenül a talajjal. Azt nem mondom, hogy kényelmes lesz a fekhelyünk, de jobban fogjuk érezni magunkat, mint a szabadég alatt. A fent leírtakat leginkább esti, éjszakai idõpontban tudom ajánlani. Ha nincs mivel világítanunk akkor kénytelenek leszünk tapogatózva összeállítani menedékünket. Természetesen fel lehetne állítani fontossági sorrendet, hogy melyiket tegyük elõbbre: „tûz”, avagy „menedék”? Ha van tüzünk, akkor van meleg és van fény, mely mellett tudunk dolgozni és a vadakat is távol tartjuk. A gond ott adódik, ha nincsen mivel tüzet gyújtani. Sajnos nem mi választjuk meg, hogy mikor, hol-és milyen körülmények között fogunk extrém túlélési helyzetbe kerülni. Minden helyzet más. Nem fogunk két egyforma szituációval találkozni. Mi csak tippeket tudunk adni, hogy mit célszerû tenni annak érdekében, hogy életben maradjunk.

Természetesen a fent leírtak már nem érvényesek a sivatagban vagy a hegyek között. Hogy miért nem? Egyszerûen azért, mert más feltételek adottak azokon a helyeken. Nincsenek fák, nincsen semmi növényzet, amit letörhetünk, levághatunk, nincsen avar, amit fekhelynek használhatnánk, nincsen semmi, amit meggyújthatnánk. Persze azt is el kell ismerni, hogy csak úgy senki nem pottyan le az égbõl a sivatag közepébe, vagy egy több ezer méteres hegy tetejére (hacsak nem repülõvel történt a katasztrófa, melyet túléltünk). Ha így van máris vannak dolgok, amiket felhasználhatunk (lásd ruházat).