Sivatagi túlélés

Víz & dehidratáció

Általában a felszíni vizek többségét (tavak, patakok, folyók) fertõtleníteni, forralni kell mielõtt fogyasztásra alkalmasak lehetnek.
1 liter víz súlya megközelítõleg 1 kg . Az ember napi folyadékigénye kb. 3-5 liter/nap/fõ, ami az egyik fõ problémája a túrázóknak, hogy milyen módon is tudnak megfelelõ mennyiségû folyadékot magukkal vinni. Az egyik megoldás az lehet, hogy, ha biztosak vagyunk abban, hogy ugyan azon útvonalon térünk vissza, akkor különbözõ helyekre elrejthetünk folyadékot, melyet a visszaúton magunkhoz veszünk.

• 1- 1,5 liter víz/nap az már abszolút minimum folyadékmennyiség, melyet elfogyasztunk a sivatagban. Amennyiben igazán forró sivatagban vagyunk, akkor ez a mennyiség biztosan magasabb lesz.
• Kerüljük a nappalai menetelést a forró sivatagban.
• Egy kemény és gyors sivatagi menetelés alkalmával soha ne hágjuk át a következõ szabályt: amikor a folyadékmennyiség fele elfogyott, elérkezett az idõ visszafordulni!
• Amikor gépkocsival tartózkodunk a sivatagban, mindig legyen nálunk - bõségesen - tartalék folyadék.
• Lehetõleg az orrunkon keresztül lélegezzünk, ez lényegesen csökkenti a folyadékvesztést.
• Sivatagi túlélési helyzetben nem érdemes vizet tartalékolni. Találtak meg már olyan embert, aki kiszáradásban halt meg, viszont a nála lévõ kulacsokban volt víz. A víz nem tud semmi jót tenni Veled, ha Te nem iszod meg!
• Ne felejtsd a következõt: a dehidratáció nem lassan, lágyan fog elérni. Legfõbb jele az extrém fáradtság érzése, ami annyit jelent, hogy hirtelen következik be, ennek hatására nem leszel képes az utadat folytatni!

Hogyan találhatunk vizet a sivatagban?

A sivatagi túlélés legfontosabb eleme a víz. Feltehetjük a kérdést, hogy egy ember hány napig képes víz nélkül a sivatagban életben maradni. Ez leginkább attól függ, hogy a sivatagban milyen viszonyok uralkodnak, tudunk-e árnyékos helyet találni, a sivatag homokos vagy köves felszínû, hegyvidéki viszonyok uralkodnak-e, az idõjárási körülmények milyenek, az ember fizikai-mentális adottságai milyenek, hogy mennyi idõt kívánunk egyhelyben tölteni, vagy, hogy folytatni kívánjuk az utunkat.
Az biztos, hogy 3-4 nap folyadék nélkül a biztos halálhoz vezethet. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az ember tovább kibírta mint 3-4 nap, de ezek a ritka esetek közé tartoznak.

• Sziklás területeken az esõvíz a bemélyedésekben, üregekben akár néhány hétig is megmaradhat.
• Méhek jelenléte arra utalhat, hogy néhány kilométeren belül felszíni víz van jelen. Ezután már csak a helyet kel megtalálni, ahol a víz fellelhetõ. Keressük a növényzet jelenlétét, keressünk mély- és keskeny kanyonokat melyekben a víz összegyûlhetett.
• Gabonával táplálkozó madarak, a galambok, a pintyek jelenléte szintén víz közelségére utalhatnak. Amikor ezek a madarak egyenesen, alacsonyan szállnak, akkor nagyon valószínû, hogy a vízhez repülnek. Amikor a víztõl térnek vissza, akkor általában fáról-fára szállnak, és pihennek meg. Figyeljük meg ezen madarak viselkedését, és ez után döntsünk arról, hogy milyen irányba is induljunk el, hogy megtaláljuk a vizet.
• Gyakran vizet találhatunk olyan területen, ahol sáros a felszín. Ássunk egy gödröt, és várjunk néhány órát. Ezen idõ alatt a talajból víz szivárog a kiásott gödörbe.
• >A sivatagban a kora hajnali órákban pára csapódik le. Ezt a párát összegyûjthetjük, ha ügyesek vagyunk. Ehhez nem kell más, mint egy ruhadarab, amit kihelyezünk, és hagyjuk, hogy a párát magába szívja. Ezután már csak ki kell csavarni a ruhát és így némi folyadékhoz juthatunk. Ez a módszer általában biztos forrása a folyadékszerzésnek. Egy dologra oda kell figyelni: a pára napfelkelte után egy órával elpárolog!
• Van egy mítosz, mely arról szól, hogy a hordó kaktuszt, ha felhasítjuk, találunk benne kellõ mennyiségû vizet…ez csak mítosz! Az igazság az, hogy az egy tejszerû folyadék, mely segít a túlélésben. Az íze ennek a folyadéknak változó, leginkább a növénytõl függ, de általában keserû. Figyelem: némelyik fajta „hordó kaktuszban” található folyadék hányingert, hányást válthat ki, mely a kiszáradó félben lévõ szervezetre súlyos hatással lehet!

Már tettem említést a hajnali páráról, melyet különbözõ ruhadarabokkal felfoghatunk, és folyadékot szerezhetünk belõle. Most tegyünk említést a mesterségesen elkészítethetõ eszközökrõl, melyekkel szintén folyadékot tudunk szerezni.
Ezen eszközök mind a hideg-meleg kölcsönhatásán alapuló kondenzációt használják fel. Elkészítésük egyszerû, nem igényelnek különösebb szakértelmet.

Ássunk egy kb. 40 cm mély, 70- 80 cm átmérõjû gödröt. Az ásáshoz használhatunk kést, botot vagy a kezünket, persze ezeket csak akkor, ha nincsen megfelelõ eszközünk. A gödör befedéséhez egy nagyméretû (100x100) fóliát használhatunk. Mielõtt lefednénk a gödrünket az aljába helyezzünk néhány zöld növényt (lehet fának a levele is), melyet frissen vágtunk le. Ezen növények közé, a gödör közepébe helyezzünk egy edényt, ami felfogja a vízcseppeket. Ügyeljünk arra, hogy a növények ne érintkezzenek nagy felületen a fóliával, hogy ne akadályozzák a vízcseppek útját az edénybe.
Amikor lefedtük a gödröt a széleket fedjük be légmentesen. Ügyeljünk arra, hogy a fóliának legyen lógása a gödör közepe felé. Ahhoz, hogy ezt tartóssá tudjuk tenni, tegyünk egy darab követ a fólia közepére. Ezzel azt érjük el, hogy a fólia belsõ részén keletkezõ vízcseppek a fólia közepe felé gördülnek, majd a gyûjtõedénybe csepegnek.
Ezzel a módszerrel forró napokon, napsütésben tudunk folyadékhoz jutni. Természetesen a folyadék mennyisége nem túl nagy, de türelemmel, esetleg több ilyen gödör segítségével nagyobb mennyiség is összegyûjthetõ.
Nappal ez a módszer, hajnalban pedig a pára összegyûjtése teszi lehetõvé a víz szerzését.

A víz a nedves földbõl, növényzetbõl, vizeletbõl vagy a sáros talajból elpárolog, majd lecsapódik a fólián. A vízcseppek legördülnek a fólián, és belehullnak az edénybe.
A következõ módszer nagyon hasonlít az elõzõhöz, mindössze annyiban különbözik attól, hogy a fólia nem „negatív” irányban hajlik, hanem középen egy bot segítségével kiemelkedik.
Formája egy sátorhoz hasonlít, mûködési elve teljesen megegyezik az elõzõével.

A képen nem találunk olyan edényt, melybe belecsöpöghetne a víz. Nincs is rá szükség, hiszen a fólia úgy van elhelyezve, hogy a belsõ peremében gyûlik össze a lecsapódott víz.

A következõ módszer is igen egyszerû, és szintén a hajnali párát használjuk fel a folyadékszerzésre. Lényege, hogy a kiásott gödröt leterítjük a fóliával, úgy, hogy a fólia teljesen befedje a gödör alját. A peremet kövekkel lesúlyozzuk. A gödör aljára, a fóliára igyekezzünk egyforma méretû, sima felületû köveket gyûjteni. Ezek a kövek fogják a párát összegyûjteni az éjszaka folyamán. A vizet a fólia felfogja. Napközben a vizet el kell távolítani, nehogy elpárologjon a nappali hõségben.