Tûz

A tûzrõl már tettem említést az általános tájékoztatóban. Most az általános tájékoztatáson túl egy részletesebb ismeretanyagot adok át.

Mi szükséges a tûzgyújtáshoz?

• gyújtós (minden gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
• aprófa (aprófa feladata, hogy olyan magasra emelje a tûz hõmérsékletét, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
• tüzelõanyag (lehetõleg száraz, vastag fa)

A gyújtós, aprófa, tüzelõanyag

A gyújtósnak fontos szerepe van a tûzgyújtás folyamatában. Nagyon sokan azt gondolják, hogy könnyedén képesek a tûz meggyújtására, de amikor ezt demonstrálni kell, akkor derül ki, hogy milyen nehezen is megy ez a folyamat.
A túlélõnek fel kell mérnie a számára adódó lehetõségeket és ezen lehetõségekbõl kell a legalkalmasabbat kiválasztani.
Az erdõk rengeteg éghetõ anyaggal látnak el bennünket. A fák gyökerétõl a lombig minden éghetõ, viszont nehézségekkel mindig kell számolni.
Száraz idõszakban a tûz gyújtása nem is jelenthet különösebb gondot.
Viszont problémát okozhat, ha az erdõt folyamatosan esõ áztatja (áztatta), ha téli idõszakban vastag hó borítja. Ilyen körülmények között nehezebb megtalálni azokat az éghetõ anyagokat, melyekkel könnyedén tüzet tudunk rakni.

Amennyiben nem találunk száraz fát, akkor igyekezzünk kidõlt, keményfát keresni. A keményfa kevésbé szívja magába a nedvességet, mint a korhadt. Ha sikerült keményfát találnunk, elõször távolítsuk el a kérgét, majd késsel, éles kõvel, üvegdarabbal próbáljunk meg a fa belseje felé haladva kis darabokat kivágni.

Amint elértük a fa száraz részét, hasítsunk ki belõle apró darabokat és ezeket azonnal tegyük zacskóba vagy a zsebünkbe, de mindenképpen fontos, hogy lehetõleg száraz helyet találjunk nekik.

Hol rakjunk tüzet?

A tûz helyének megválasztása nem elhanyagolható szempont.
Lehetõleg olyan helyet keressünk, amely száraz, szélvédett, a környezetében nincsen túl közel erdõ, nádas, szárazfüves terület.
Tökéletesen alkalmas a sziklafal alja, kidõlt fák gyökereinek a védelme, a nagyobb barlangok bejáratai (esetleg a barlang belsõ része), kisebb buckák szélvédett oldala, kidõlt, vastagtörzsû fák szélvédett oldala, nagyobb sziklatömbök szélvédett oldala.
A felsorolt helyek kiválóan alkalmasak olyan tûz gyújtására, mely mellett melegedni, pihenni, fõzni kívánunk. Természetesen ezek a tüzek méretüknél fogva (kis kiterjedésû) alkalmasak az említett tevékenységekre.

Ha olyan tüzet szeretnénk létrehozni, mellyel jelzést kívánunk adni, akkor a helyet teljesen másképpen kell megválasztanunk, mint az elõbb említetteknél.
Ebben az esetben próbáljunk olyan helyet keresni, mely magaslaton helyezkedik el, ha lehetséges a kiválasztott területen a tûz környezetében ne legyenek magas fák, melyek a tûz észrevehetõségét korlátozzák., ha megoldható a szálláshelyünk olyan távolságban legyen, hogy gyorsan megközelíthessük a máglyát.

Lényeges, hogy tudjuk mire kívánjuk használni a tüzet. Feleslegesen ne pazaroljuk a tüzelõt, illetve feleslegesen ne rakjunk nagy tüzet.

Mindig tudjuk, hogy mit szeretnénk tenni. Amennyiben hosszabb idõn keresztül maradunk egy adott helyen, célszerû a melegedõ tûz mellé egy jelzõtüzet készíteni.
A jelzõtûz lényege hogy nagy magasságból, nagy távolságból látható legyen. Úgy készítsük el, hogy négyzetalakban helyezzünk el egymásra száraz farönköket (hasábkunyhótûz), a rönkök közé tudjuk helyezni a gyújtósnak szánt anyagot. A rönkök ilyen típusú elhelyezése biztosítja a levegõ szabad áramlását, ezáltal igen rövid idõ alatt tudunk nagy tüzet létrehozni. A jelzõtûznél lényeges, hogy méreteiben nagy legyen, ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy nagy mennyiségû anyagot kell összegyûjtenünk. Ügyeljünk ara is, hogy a „máglyánkon” legyen bõségesen nedves, esetleg zöldellõ gally, lomb. Ezzel tudjuk biztosítani, hogy nagymennyiségû füst jöjjön létre, ugyanis a füst fogja a jelzést adni és nem tûz (nappal).
A lombot úgy helyezzük a máglyára, hogy adott esetben nagyon gyorsan eltudjuk távolítani, hiszen éjszaka a tûz fényére van szükségünk és nem a füstjére.
Ha van idõnk, akkor ne csak egy jelzõtüzet készítsünk, hanem minimum hármat. Helyezzük el õket háromszög alakban, a tüzek közötti távolság legalább 50m legyen.
Természetesen ehhez nagyméretû, szabad területre van szükség. Nagyon fontos, hogy – lehetõség szerint – mindig legyünk a máglyánk közelében, hiszen a tûz meggyújtása idõbe telik és az elvesztegetett idõvel a megmenekülésünk esélyei is csökkennek.

Fontos, hogy a körülöttünk lévõ erdõt, állatokat oltalmazzuk és ne gyújtsuk rájuk az erdõt!

Arra is fel kell készülnünk, hogy a leégett jelzõtüzünket ismét pótolnunk kell, mivel nem tudhatjuk, hogy a jelzésünket vették-e.

Tûzgyújtáshoz használatos eszközök

Ugye azt elismerjük, hogy hiába minden fáradalmunk a tûzrakással kapcsolatban, ha nincsen alkalmas eszközünk a tûzgyújtásra.
A mindennapi életünkben használunk néhány eszközt, melyekkel otthon a háztartásban gyújtunk tüzet.

Ilyenek :

• gyufa,
• öngyújtó,
• elektromos gázgyújtó (szikrával mûködõ, lánggal mûködõ).

Ezeket az eszközöket a természetben is tudjuk használni, de mi van akkor, ha éppen nincsen nálunk vagy, ha van, akkor használhatatlan (gyufa elázott, öngyújtó eltört, elveszett, kifogyott stb.) állapotban vannak.
Tudnunk kell valamilyen mesterséges praktikát alkalmazni, hogy a tüzet meggyújthassuk.

Sokféle módja van a tûz meggyújtásának, ezek közül néhányat megemlítek:

Magam is olvastan néhány leírást a tûzgyújtás témakörben, valamint oktattam is ezeket a "praktikákat". Mindenképpen olyan tapasztalataim vannak, hogy nem mindennapi feladat a tûz meggyújtása. Az ideális állapotot félretéve komoly akadályokba ütközhetünk, és hamar megtapasztalhatjuk, hogy fáradalmas, néha fájdalmas, néha idegtépõ a tûz meggyújtása.

Azzal, hogy egy-egy technikát leírunk, hogy azt hogy is kell végrehajtani még nem jutottunk elõbbre. Akkor van csak igazán gond, amikor a leírás nem mûködik. Például a leírásban nem szerepel az, hogy fúj a szél, vagy, hogy szakad az esõ, esetleg már amúgyis vizes a fa, hogy fáradtak vagyunk, hogy már éjszaka van, hogy az amúgy ideális helyzetbõl semmi nem adott.

Amikor feladatként azt szabom meg, hogy készítsünk egy olyan tüzet, melyet akár a testünkkel is eltakarhatunk, hogy ne vegyék észre, de mégis ad annyi meleget, hogy kicsit felmelegedjek, és adott esetben egy levest elkészítsék, de mindenképpen másodpercek alatt elolthassam, a helyét pedig szinte nyom,nélkül eltüntethetem, akkor mindenki csak elcsodálkozik, hogy ..."ilyen is létezik"! Igen létezik. Azért vannak a tréningek, hogy megtanuljuk a "praktikákat". Aki odafigyel, aki érdeklõdik a téma iránt, az megtanulja, és gond nélkül fogja tudni alkalmazni ezeket.

Tûzgyújtás taplóval:

Érdemes elolvasni, megfontolni a következõ tanácsaimat.

Amikor erdõben jártok, akkor keressétek a kidõlt, korhadt fákat. Általában ezeknek a kérgén telepednek meg azok a gombák (tapló), melyeket felhasználhattok a tûzgyújtáshoz. Természetesen az élõ fák törzsén is találhattok gombát. Fontos tudni, hogy a tapló eltávolítása nem egy egyszerû feladat. Sokszor az élõ fákon magasabban élnek, mint amilyen magasságig a karjainkkal felérhetnénk, ráadásul igen komolyan "ragaszkodnak" a fa törzséhez. Ezért nem árt, ha van nálunk balta, de sokszor egy nagyobb faág is megteszi a kellõ hatást. Egyébként elõfordul, hogy a fák közvetlen közelében a talajon is találunk taplót, mert egy bizonyos idõ után ezek a gombák lepotyognak fákról.

Amikor sikerült megszereznünk, akkor igyekezzünk szárazon tartani. Én feldarabolom a gombákat, hogy ne kelljen mindig nagyobb darabokat cipelnem. Természetesen ez a mûvelet - darabolás - sem egyszerû, mivel a kifejlett tapló igen kemény és egy kisméretû késsel, bicskával nem túl egyszerû feldarabolni (természetesen megoldható késsel is, csak borzasztó fárasztó, idõigényes). Én baltával oldom meg ezt a kérdést. Aki nem ismeri ezt a gombafajtát, annak elmondom, hogy némelyik "példány", nagyobb darab, akár 1,5-2 kg-os is lehet.

Nagyon nagy elõnye a taplónak, hogy még kissé nedvesen is - aránylag - könnyen izzásba hozható a videókon látható módszerekkel. Természetesen a késõbbiek folyamán készítek még felvételeket, melyeket szintén megtekinthettek ezen az oldalon. Az izzásba hozott tapló mondhatni addig ég (izzik), amig teljesen el nem fogy. Szinte bármekkora darabot izzásba hozhatunk, ha nem oltjuk el, akkor a teljes darab (sokszor még 1-2 óra múlva is) elég. Ez a folyamat elég lassú, nagy hõvel jár, és füstöt termel. Persze mindegyiknek van elõnye. Ha lassú, akkor a tüzet tudjuk szállítani. Gondoljunk bele abba, hogyha van egy jó kilós taplónk, és ezt meggyújtjuk, akkor az mennyi ideig fog égni? Sokáig. Ráadásul tudjuk is irányítani az izzás terjedését. Hogyan? Nagyon egyszerûen. Amkor pl. a nap segítségével izzásba hozunk egy nagyobb darabot, akkor a gomba az adott területen körkörösen kezd el izzani, tehát minden irányban szeretne az izzás terjedni. Ezt a késünk hegyével, vagy egy ággal, üvegdarabbal megakadályozhatjuk. Egyszerûen kikaparjuk azt a területet (irányt), amerre nem szeretnénk, hogy terjedjen az izzás.

Az, hogy nagy hõvel jár tökéletes arra, hogy a menedékünkben némi meleget gerjesszen. De használhatjuk a konzervünk felmelegítésére (egyszerûen ráhelyezzük a gombára a konzervet), vagy fõzhetünk teát is.

A nagy füst pedig elriasztja a szúnyogokat. Szerintem (saját vélemény) a füstje elég kellemes illatú.

Amikor különbözõ túlélési technikákat gyakoroltok, kérlek benneteket, hogy mindent türelemmel végezzetek el. Sokszor tapasztaltam, hogyha valamelyik technika (pl. tûzgyújtás) a szemlélõ elõtt nem azonnal, másodperceken belül valósult meg, akkor máris "ferdén" néztek rám. Gondolván, hogy vagy a technika nem jó, vagy én vagyok ügyetlen. Nem errõl van szó. Biztos vagyok benne, hogy sokan figyelemmel kíséritek a különbözõ túlélõ mûsorokat. Egy dolgot ne feledjetek. Ott sem sikerül minden azonnal. Ráadásul egy megszerkesztett, összevágott mûsort láthattok, melybõl nem derülnek ki azok a turpisságok, hogy bizonyos dolgokat éppen hányszor vettek fel, mire olyan lett, hogy leadhatóvá váljon a televízióban. A lényeg: türelem.

  Kova és tûzcsiholó acél 

Nagyon egyszerû használni, mindössze annyi a teendõ, hogy az összegyûjtött száraz gyújtós közelébe helyezzük és a kován az acélt erõteljesen végigtoljuk. A súrlódás hatására szikra keletkezik, melynek a hõmérséklete megközelíti a 3000 C-t. Kis gyakorlással nagyon gyorsan lehet tüzet gyújtani.

Elõnye, hogy kb. 12000 alkalommal tudunk szikrát létrehozni. 

 Akkumulátor

Természetesen nem kell magunkkal cipelni akkumulátort a túráink során csak azért, hogy tüzet gyújthassunk. Ez is egy módszer, azoknak segíthet, akik gépkocsival indultak útra, az autójuk lerobbant, elakadt és olyan helyen vannak ahova csak jóval késõbb érkezhet meg a segítség.
A módszer alapvetõ feltétele, hogy az akkumulátor mûködõképes legyen.
Semmi mást nem kell tenni, mint két vastagabb vezetéket az akkumulátor (+), valamint (-) pólusaira erõsítünk és ezeket összeérintjük. Ennek hatására szikra keletkezik. Gépkocsinál elõnyös lehet, ha benzines a jármû, mert kis mennyiségû benzin felhasználásával könnyebben tudjuk a tüzet meggyújtani. Természetesen a benzinnel óvatosan kell bánni!
Még egy jó tanács: lehetõleg ne az autó közvetlen közelében rakjunk tüzet! 

 Nagyítólencse

Azt gondolom, hogy gyermekkorában mindenki kipróbálta, hogy mit is jelent a nap sugarait nagyító lencsén keresztül a karján összpontosítani (aki nem próbálta tegye meg!).
Ezzel az egyszerû módszerrel nagyon rövid idõ alatt lehet tüzet gyújtani. Egyetlen hátránya, hogy nagyban függ a napsugárzás intenzitásától. Éjszaka ne kísérletezzünk vele! ( mondom annak, aki soha nem próbálta a lencsét). 

 Zseblámpa - fényvisszaverõ része

Ez is egy egyszerû módszer, melyhez nem kell más, mint egy zseblámpa, illetve annyi még, hogy legyen nálunk cigaretta (a cigaretta a legalkalmasabb ebben az esetben).
Szereljük szét a zseblámpát, vegyük ki az izzót a foglalatából, távolítsuk el a mûanyag részeket a foncsorról (fényvisszaverõ), majd az izzó helyére helyezzük be a cigarettát. Természetesen a filter nélküli része mutasson kifelé.
Már csak annyi a teendõnk, hogy a nap felé kell fordítani ezt a szerkezetet és türelemmel várni, hogy a cigaretta az összegyûjtött napsugaraktól füstölni kezdjen. Amint ez megtörtént néhány szippantás a cigarettába, hogy rendesen izzani kezdjen, majd a cigarettánk parazsával kíséreljük meg a tûzgyújtást.

A módszer szórakoztató!
Hátránya, hogy hosszadalmas – bár az eszköz elkészítése egy perc – a parázsig eljutni, nagyban függ a siker a napsütés erejétõl. 

 Zseblámpa - izzószál

Egyszerû módszer. A teendõ mindössze annyi, hogy a zseblámpát szétszereljük, kivesszük az izzót, majd az izzó üvegburáját nagyon óvatosan összetörjük. Ügyeljünk arra, hogy az izzószál sértetlen maradjon. Amikor ezzel megvagyunk ismét összeszereljük a lámpát, bekapcsoljuk és az izzószál segítségével igyekszünk tüzet gyújtani.

Elõnye, hogy gyorsan összeállítható a szerkezet.
Hátránya, hogy esetlegesen több izzót is fel kell használnunk a siker érdekében, mert az izzószál igen érzékenyen reagál (elszakadhat) a fizikai behatásokra. Csak nagyon finom és száraz fû, toll, papír zsebkendõ, lõpor vezethet sikerhez. 

 Zsebtelep (rúdelem) vékony dróttal vagy acélgyapottal

A módszer szinte ugyan az, mint az akkumulátor esetében. Az elemek (+) és (-) pólusaihoz rögzítjük a vékony drótot. A drótot hasonlóan alakítsuk ki, mint a forrasztó-pisztoly esetében. Minden esetben vékony drótot használjunk, hogy könnyen izzásba jöjjön.
Az acélgyapot esetében óvatosan kell eljárni, mert az elektromosság hatására különbözõ helyeken kezd el izzani, viszont az izzás után könnyen meggyújthatjuk a száraz gyújtóst.

Elõnye, hogy gyorsan, egyszerûen alkalmazható.
Hátránya, hogy az elemek töltöttsége erõsen befolyásolja a sikert, ha gyenge az elemünk gyorsan lemerülhet a mûvelet alatt. 

 Íj és fúró

Eljutottunk ahhoz a módszerhez, mely akkor segít, amikor már minden egyéb más nem.
Ez a technika valóban akkor jó, amikor semmink nincsen, amivel tüzet gyújthatunk.
A természet adja, kínálja az anyagokat az eszköz elkészítéséhez.
Az eszközhöz kell egy íj, mely egy kb. 50- 70 cm hosszúságú, 2- 3 cm átmérõjû ág.
Ezt az ágat meghajlítjuk és a két végét összekötjük. Ezzel máris kaptunk egy „íj” formát.
Következõ teendõnk, hogy keressünk egy lehetõleg száraz 25- 30 cm hosszúságú, 2- 3 cm vastagságú kemény fát. Ezt a fát kés, üveg, éles kõ segítségével hegyezzük ki. Nem szükséges
túl hegyesnek lennie, elég tompára készíteni. A felsõ részét szintén formáljuk kicsit tompa hegyûre.
Most kell elkészítenünk az eszközünket alkotó harmadik részt.
Ehhez egy kb. 5- 10 cm széles, 30 cm hosszúságú és 2 cm vastagságú (méret megközelítõ) fát kell keresnünk, mely hasonló keménységû legyen, mint a fúrónk. Miután megtaláltuk készítsünk rá egy vájatot, melybe bele kell passzolnia a fúrónak. A vájat ne legyen mélyebb 0.5-1cm-nél.
Amikor mindezzel elkészültünk összeilleszthetjük a tûzcsiholó berendezést és megkísérelhetjük a tûzgyújtást.
A fúró köré tekerjük az íj húrját, a fúrót illesszük az alapnak szánt furatba (a már odakészített gyújtósba), majd a fúró felsõ részére helyezzünk egy fadarabot, mellyel magát a fúrót fogjuk beleszorítani a furatba.
Hegedülõ mozdulatokkal kényszerítsük forgásra a fúrót. Amint azt látjuk, hogy a súrlódás hatására izzani kezd a gyújtós azonnal igyekezzünk gyenge fújással oxigént juttatni az izzó anyagra. Ezt a fújást addig végezzük, amíg nem kap lángra a gyújtós.
A súrlódást tudjuk egy kevés (csipetnyi) homok hozzáadásával fokozni.
Ha nem tudunk íjat készíteni a fúró megforgatásához (nincsen anyag, ami a húr szerepét betöltené), akkor ezt a szerepet a kezeinknek kell átvállalni.
A módszer egyszerû, a tenyereink közé fogjuk a fúrót és gyors mozdulatokkal felülrõl lefelé haladva forgatjuk azt. Ezt természetesen többször meg kell ismételnünk, de így is rövid idõ alatt sikert érhetünk el.

Elõnye ezen módszereknek, hogy a természet által biztosított anyagokat tudjuk használni.
Hátránya, hogy hosszabb elõkészületet igényel.

Tûzrakás hóban

Készítettem néhány képet arról, hogy milyen módszerrel lehet tüzet rakni havas területen.

A képeken azt látjuk, hogy eloször megtisztítom azt a területet ahol a tüzet szeretném meggyújtani.
A havat teljesen eltávolítom, addig, amíg el nem érem az avar szintjét. Ezután elõkészítem a gyújtóst, melyet már korábban gyûjtöttem.
Hagyományos eszközzel gyújtom meg a tüzet (gyufa), majd nem túl vastag ágakkal táplálom azt.
Ezt a tüzet azzal a céllal gyújtottam, hogy havat olvasszak és ebbõl teát készítsek vagy levest.
A tüzet szándékosan nem készítettem nagyobbra, mert el kívántam kerülni, hogy nagy füst keletkezzen.