Víz

Ha a helyzet kritikusra fordul, az ember hetekig is képes élelem nélkül kibírni.
Víz hiányában viszont napokon belül meghal!

A folyadékvesztés okai

Mérsékelt éghajlati körülmények között egy embernek legalább 2,5 liter vízre van szüksége. Még a minimálisra csökkent fizikai tevékenység idején is pótolni kell a szervezetbõl eltávozó folyadékmennyiséget, mely a következõ formában ürül ki:

Vizelet: Körülbelül 1,5 liter naponta.
Izzadság: Naponta mintegy 1 dl.
Széklet: Megközelítõleg 2 dl. naponta.
Bõrön való átszûrõdés: A vízmolekulák áthatolása a hámsejteken. Naponta kb. 4 dl. víz távozik így.
Párolgás a tüdõn keresztül: A tüdõbe érkezõ, rendszerint nagyon száraz levegõ érintkezik a léghólyagokat borító nedvekkel, melyek kilégzéskor folyadékkal telítik. A felsoroltakból látszik, hogy mennyire fontos a rendszeres folyadékbevitel. Ha pedig az ember az alább felsorolt hatásoknak is ki van téve, vízigénye ugrásszerûen megnõhet:
Forróság: Magas hõmérsékletû helyen óránként akár 4 litert is lehet izzadni!
Testmozgás: Az erõteljes légzési tevékenység hatására a megnõ a tüdõn keresztül végbemenõ folyadékvesztés, s ugyancsak fokozottabb az izzadás is.
Hideg: Hidegben csökken a levegõ vízgõztartalma. A hideg levegõ belégzése miatt növekszik a vízgõzkibocsátás. Tengerszint fölötti nagy magasság: A hideg levegõ belégzése, valamint a ritkább levegõ okozta gyakoribb és mélyebb lélegzetvétel miatt ugrásszerûen megnõ.
Égési sérülés: Az égés szétroncsolja a bõr legfelsõ rétegeit és a folyadékvesztés útjában álló egyéb akadályokat, ezért a helyzet kritikusra fordulhat.
Betegség: Hasmenés és hányás miatt a szervezet vízkészlete jelentõsen megcsappan.

A kiszáradás életveszélyes állapot!
Korai fázisban nem veszélyes, de a gondolkodás tompulásához és az akarat gyengüléséhez vezet.
Tünetei: étvágytalanság, letargia, türelmetlenség, álmosság, labilis érzelmi állapot, egybefolyó beszéd és szétszórtság.

Folyadékvesztés csökkentése:

• Végezzük teendõinket lassabban, ne pazaroljuk energiánkat.
• Tartsunk rendszeres pihenõt.
• Ha az idõ nagyon meleg, a nélkülözhetetlen tevékenységet este vagy hûvös napszakban végezzük el.
• A vízveszteség korlátozására a ruháinkat hagyjuk magunkon.
• Meleg idõben viseljünk világos öltözéket.

Víznyerési módszerek:

Lepárló: Kitûnõ eszköz a vízszerzésre. Ássunk egy 1 m átmérõjû , 60 cm mély gödröt, ennek aljára pedig egy kisebb lyukat, ahová egy edényt helyezünk.
A gödröt takarjuk le mûanyag fóliával, amit a szélein rögzítsünk homokkal, kövekkel, fával vagy akár sárral. A fólia közepére helyezzünk követ (a fólia közepe kicsit lógjon az edény fölé).
A nap felmelegíti a levegõt és a gödör talaját, mely párologni kezd. A vízgõz lecsapódik a fólia alján, és lecsöpög az edénybe. A lepárló segítségével szennyezett vízbõl vagy tengervízbõl is nyerhetünk ivóvizet: ássunk egy kisebb árkot a lepárló köré mintegy 25 cm-re és engedjük bele a szennyezett vizet, tengervizet. A talaj megszûri a vizet, mely mire a lepárlóba ér, kitisztul.

Vegetációs zsák: Vágjunk lombot vagy szedjünk fûféléket, és tegyük egy nagy, tiszta mûanyag zsákba, majd tegyük ki a napra. Hõ hatására nedv párolog a növényzetbõl, majd lecsapódik. FIGYELEM! Lehet, hogy az így nyert víz keserû. Ellenõrizzük, nem tartalmaz-e a zsákunk mérgezõ növényt (ízpróba – általános tájékoztatóban szerepel).

Párologtatózsák: Húzzuk egy mûanyag zsák száját fa vagy bokor élõ ágára, ezután kössük a zsák száját szorosan az ágra, vagy helyezzünk nehezéket az aljára. A víz lassan lecsöpög a zsákba. - minden nap új faágat vagy bokrot kell használni, - vizet mindig a nap végén gyûjtsük össze.

Esõvíz: Az esõvizet egyszerûen összegyûjtjük. A víz felfogására különbözõ dolgokat használhatunk. Ha nincsen mibe felfogni, akkor egy fólia is megteszi vagy a ruhánkat tekerjük egy rézsútos fa törzsére (a fa ne legyen nagyon vastag, hogy a ruhát körbe lehessen tekerni), a ruha végérõl az esõvíz lecsöpög és ezt fogjuk fel kulacsunkba vagy fóliába.

Természetesen a források által rendelkezésünkre bocsátott víz is nagyon alkalmas az ivásra. Mielõtt a forrásból innánk gyõzõdjünk meg arról, hogy például az erdei állatok isznak-e abból a vízbõl, hogy a víz minõsége (szemmel látható-e szennyezõdés, hab, nem-e büdös) milyen. Ha van rá lehetõségünk figyeljük ki az állatokat, mert napi életük fontos része, hogy a víznyerõ helyeket rendszeresen meglátogatják. Általában abból a vízbõl, melybõl az állatok is isznak mi is ihatunk. Persze legyünk óvatosak! A szomjúság ne vegye el az eszünket, és ne legyünk felelõtlenek!

A fagyos sarkkörön is vízhez tudunk jutni, ha van mivel megolvasztanunk a havat vagy jeget. Azt érdemes tudni, hogy például a jéghegyek rengeteg „tiszta” vizet tárolnak magukban. Amikor a jéghegyek keletkeztek még nem voltak olyan szennyezõ anyagok a levegõben, melyek napjainkban ismertek. Ha sikerül megolvasztanunk egy darab jeget vagy havat, akkor nagy valószínûséggel tiszta vizet ihatunk.

Víz szûrése:

Ne feledjük a szûrés nem tisztítja meg a vizet, csak a szemcsés szennyezõdésektõl szabadítja meg.
Ássunk gödröt a vízlelõhely mellé, hogy a talaj megszûrhesse a vizet.
Egy másik módszer: készítsünk háromlábú állványt, és különbözõ magasságokba helyezzünk el vízáteresztõ anyagokat, melyekre füvet, homokot és faszenet teszünk. Az utóbbi eltávolítja a vízbõl a kellemetlen szagokat és az apró szemcséket. Fogyasztásra alkalmas víz tengervízbõl és vizeletbõl is nyerhetõ. Helyezzünk egy csövet a lezárt tengervizet vagy vizeletet tartalmazó tartályba, a másik vége egy zárt, de üres tárolóedénybe vezessen. Hevítsük a folyadékkel teli tartályt. Az itt képzõdõ vízgõz átjut az üres edénybe, ahol lecsapódik, s kész is az ivóvíz.

Hóból víz

Most, hogy leesett egy nagyobb mennyiségû hó, arra gondoltam, hogy készítek néhány képet, melyek arról szólnak, hogy milyen módon tudjuk fogyaszthatóvá tenni a havat. Természetesen ezek a képek is a teljesség igénye nélkül készültek.
Sokféle módszer van a hó megolvasztására, én most azt mutatom be, hogy egy kiürült konzerves dobozt hogyan tudunk felhasználni.

A jelen módszernél két fa közé madzagot feszítettem ki, amit természetesen lehet dróttal vagy valamilyen futó növény szárával is helyettesíteni.
A kifeszített madzag közepére, egy másik madzagra kötöttem fel a konzerves dobozt, melynek meghagytam a tetejét. Erre a tetõre kés hegyével ütöttem egy lyukat, melyen átfûztem a madzagot, és ezt kötöttem fel a kifeszített madzagra.
Elõnye ennek a függesztési módszernek, hogy a vízszintesen kifeszítet madzagon jobbra is, balra is eltudjuk húzni a konzerves dobozt.

Pontosan a konzerves doboz alá készítettem el a tûzrakó helyet, mely nem volt nagyobb 70cm átmérõnél (a tûzrakó hely megtekinthetõ a TÛZ felyezetben).